Író-olvasó találkozó: Závada Péter
2023. április 26-án iskolánkba látogatott Závada Péter, kortárs költő. A 10., 11. és 12. osztályoknak lehetősége nyílt meghallgatni egy interjút a művész úrral. Frau Tóth kérdései után a diákok is feltehették saját kérdéseiket.
A költő rövid bemutatkozása és a tanárnő bevezetője által betekintést nyerhettünk a művész eddigi életébe.
Závada Péter 1982-ben született Budapesten, Závada Pál író gyermekeként. Édesapja által már fiatalon író-táborokba járt, ahol a kortárs költők hallgatását kiváltságként élte meg. Tizenhat évesen Amerikában járt, ahonnan raplemezekkel tért haza, mely elindította zenei karrierjét. Az Akkezdet Phiai zenekar tagjaként írt dalszövegeket és rappelt. Rapszövegeibe sokszor felhasználta a már ismert verseket. A Covid előtt alapítótagja volt a „Művészek a klímatudatosságért” nevű csoportnak. Sajnos a járvány következtében e tevékenység háttérbe szorult. Az utóbbi időben a zene kicsit távolabb került tőle, inkább a színház és a költészet határozzák meg életét. Emellett az ELTÉ-n tanít. Sokoldalú művészként rengeteg téren kapott ösztöndíjakat, illetve kitüntetéseket.
A találkozó alatt megismerhettük Závada Péter költői felfogását és költészetének jellemzőit. A személyes, vallomásos szövegeket elutasítja, inkább az objektív, leíró jellegű lírát képviseli. Nemes Nagy Ágneshez hasonlóan őt is jellemzi a fenomenológiai tárgyiasság, a versei a megismerésről szólnak. A költő a verseiben azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy honnan tudhatjuk, hogy amit látunk, az az objektív valóság. A költő saját stílusát a poszthumán korhoz sorolta. Gyakran megjelennek költészetében a társadalmi-, ökológiai problémák, felteszi magának a kérdést, hogy mit tehet a művész ezen problémák megoldása végett. Závada Péter arra a következtetésre jutott, hogy a művészet társadalmi szerepe behatárolt, hiszen csak egy szűk réteghez juthat el az „elit hóbort”. Ezt nevezi a „művészet dilemmájának”. Véleménye szerint egy művésznek alkalmazkodnia kell ahhoz nyelvhez, mely több társadalmi réteghez is eljuthat. Saját nyelvhasználatát Petőfi egyszerű nyelvezetű líráihoz hasonlította, viszont eltávolodik prófétai szerepvállalástól, a költészet társadalmi hasznosságától, nem tartja magát kiválasztottnak. A fontos társadalmi problémákat nem lehet versbe rejtve elmondani.
Magyar szóbeli tételünk Závada Péter költészete, ezért a 2017-ben megjelent „Roncs szélárnyékban” című kötetével már órán is foglalkoztunk. Frau Tóth kérdései által megismerhettük a kötet címadásának körülményeit és fő motívumait. A cím Henrik Ibsen Peer Gynt drámai költeményéből származik. A költő életének nehéz időszakát jelöli, úgy érezte, hogy nem tudja megosztani érzéseit családjával, barátaival. Kötete világtól való visszahúzódását és belső lelkivilágát dokumentálja.
A 2017-es kötet főbb motívumai a szem, a tekintet, a vízpart és az idő. A szem motívuma különösen fontos, hiszen verseiben a tájat észleli, nem az embert. Rousseau eszményét követve újragondolja a tájlírát, kiemeli az ökológiai gondolkodás fontosságát. Az ökolíra kimozdítja az embert a középpontból, a figyelmet a környezet megmentésére irányítja.
Závada Péter 2021-es „Gondoskodás” kötetében az általános klímaszorongásának ad hangot. Úgy gondolja, hogy ugyan az ember szeretne közeledni a természethez, csak egy akváriumon keresztül szemléli, nem akar közvetlen részese lenni. Véleménye szerint a posztmodern ember folyamatosan uralni próbálja a természetet, de e feszültség a bolygó győzelmében fog feloldódni.
A találkozó vége felé a költő felolvasta „Grönland” című versét a fent említett kötetéből. Tárgyiasságát ebben versben tárgyilagosság váltja föl. A vers témája két különböző eredetű katasztrófa, melyek egymásba játszanak. A vers első katasztrófája a szükségtelenné vált grönlandi szánhúzó kutyák elaltatása, ami összefügg a globális felmelegedés világméretű katasztrófájával.
A találkozó keretében betekintést nyerhettünk a költő még meg nem jelent kötetébe, a „Muréna mozgásába”. A kötetben új témaként jelenik meg a nyelvi önreflexivitás. További jellemző az állat metaforák használata. A cikázó muréna például a nyelvi kifejezhetőség nehézségeire utal. A problémát úgy próbálta megoldani, hogy összekapcsolta a tudomány és a költészet nyelvét.
Végezetül a diákoknak lehetősége nyílt személyes kérdéseket feltenni. Ezek közül az egyik kérdés a mai költők szerepére irányult. Az önkritikára képes költő szerint a társadalomnak a tudósokra kell hallgatnia, nem hiszi, hogy a költőknek kellene vezetnie a népet.
Arra a kérdésre, hogy van e saját múzsája kitérővel válaszolt. Feministaként a nők verseire hívta fel a figyelmet, nem szeretné, hogy a kultúrát csak férfiak határozzák meg.
Amikor a diákok verseinek ihleteit firtatták tanulmányokból eredő asszociációkra hivatkozott.
Lezárásként minden diák dedikáltathatta saját kötetét.
Lantos Anna, Wallisch Léna
