Fulda diákcsereprogram 2025
“Egy körülbelül kilenc órás vonatút után Fuldába értünk. A cserediákok a peronon vártak, majd mindannyiunkat hazavittek. Én egy olyan családhoz kerültem, akik Fuldától messzebb, Kalbachban laktak. A családdal érdekes programokon vettünk részt, amit nagyon élveztem. A közösség összeszokott és jókedvű volt, velük is ˝kalandoztunk˝ egy kicsit. A programunk része volt, hogy megnéztük a cserediákjaink iskoláját, ahol a tanórákra is beültünk. A legjobb nap szerintem a bányalátogatás volt, ahol körbevittek a bányában, és 800 méterrel lehettünk a föld alatt. Ugyanezen a napon a Point Alphát is meglátogattuk, ahol a két részre osztott Németország történetét ismerhettük meg. Összegezve sok jó élményt vittem el Fuldából, de sajnálom, hogy vége lett.” (Bence, 8. oszt.)
“Egy hosszú, kifejezetten fárasztó vonatút után, mely közben egyszer át is szálltunk Sankt Pöltenben, végre megérkeztünk a fuldai vasútállomásra. A cserediákok hazavittek minket, bemutattak a családjuknak, és megmutatták a szobánkat, amit az elkövetkezendő egy hétben az otthonunknak fogunk majd hívni. Ezek után, ki korábban, ki később, mindannyian nyugovóra tértünk. Másnap reggel felkeltünk, és azonnal belevágtunk a programokba, ki-ki a saját cserediákja áltat szervezettbe, hisz szabad program volt. Ezen a napon megismertük a várost. Utána, másnap megint elmentünk a vasútállomásra, hogy ezúttal a német diákok nélkül menjünk a közeli városba, Würzburgba. Nekem nagyon tetszett ez a város is, de már alig vártam, hogy többet lássak Fuldából. A következő három napon ez is megtörtént, illetve lementünk egy sóbányába és meglátogattuk a Point Alphát is. Csütörtök este már el kellett búcsúznunk, pénteken pedig már haza is jöttünk. Én nagyon élveztem ezt a hetet, de örültem volna, ha tovább tart.” (Berci, 8. oszt.)
“A tíz órás, hosszú, fárasztó vonatút után végre először találkozhattunk a cserediákjaink családjával is. Ők hazavittek minket, ahol kipihenhettük a hosszú út fáradalmait. Én szerencsére egy nagyon kedves és törődő olasz családhoz kerültem. Az érkezés utáni első napot mindenki a családdal tölthette, így mi elmentünk bobozni, majd délután a barátainkkal találkoztunk. A hétfői utunk Würzburgba vezetett, ahol egy idegenvezetésen vehettünk részt, majd szabadidő volt. Würzburg szerintem egy nagyon szép város, lenyűgözött a régi épületeivel és csodás sétálóutcáival. Késő délután haza indultunk, Fuldába, ahol a családjaink meleg vacsorával vártak minket. A következő nap délelőttjét a csereiskolában töltöttük, résztvettünk a diákok óráin, majd szabadidőt kaptunk. Szerdán korán kellett kelnünk, ugyanis buszra szálltunk és ellátogattunk egy sóbányába, majd az egykori német határ egyik szakaszához. Ez az út számomra nagyon érdekes és tanulságos volt, ugyanis sok új dolgot tanultam a bányáról és Németország történelméről. Utolsó napunkat ismét az iskolában töltöttük, majd egy búcsúestén vettünk részt, ahol mindenki összegyűlt és beszélgetett egy jót. Számomra ez az út nagyon tanulságos volt, ugyanis sok mindent tudtam meg a német kultúráról, és segített a nyelv elsajátításában is.” (Marci, 8. oszt.)
