DAS
Deutsche Schule Budapest
1121 Budapest, Cinege út 8/C.
Tel.: +36-1-39191-00
Fax: +36-1-39191-10
sekretariat@deutscheschule.hu
 
Nádas Péter a DSB-ben

Felolvasás és beszélgetés
2017. április 25., 14 óra

Beszámoló

Az írás örvényének szentelt élet

Nádas Péter Kossuth-díjas írónk 2017. április 25-én a Könyv Hetén látogatott el iskolánkba. A beszélgetést és felolvasást nagy érdeklődés kísérte, a színházterem teljesen megtelt tanárokkal, szülőkkel és felsőbb évfolyamos diákokkal. Nekünk, végzősöknek nagy segítséget nyújtott ez a személyes találkozás, mert az egyik érettségi tétel tárgya „Az élet sója” című, 2016-ban megjelent kisregénye.

Mivel az író élete olyan fordulatos, életműve pedig annyira nagy terjedelmű, hogy nem lehet két órában összefoglalni, Ujlaki tanárnő három csoportra osztotta kérdéseit. Az első kérdéscsokor a szerző életének főbb helyszíneit járta körbe. 1942-ben született Budapesten és első emléke is a fővároshoz kötődik. Légitámadás volt, menekültek lefelé a lépcsőkön az óvóhelyre. A kis Péter édesanyja védő karjaiban mégsem félt. Egy hirtelen légnyomás leomlasztotta a szomszédos falat és őket is elemelte a talajtól. Ez volt az első repülése a fehérségbe. Hirtelen érte a kisgyermeket, de élvezte minden pillanatát. Az idős férfi mosolygós alakja a nagy mesemondó szerepébe bújt, miközben ezt a hátborzongatóan izgalmas emléket előadta. Hangja kellemes volt és a hangsúlyok, a szünetek felerősítették a mondanivaló hatását. A mondatok közepén néha megállt, várt, mintha a következő, pontosan oda illő szót keresné. Olyan jól ma valószínűleg kevesen ismerik a magyar nyelvet, mint ő.

Budapest nagyon megváltozott a múlt század katasztrófái óta, nála jobban talán csak Berlin, ahol ugyancsak élt pár évet. Először a most már történelmi időkbe csúszott Kelet-Berlinben járt egy ösztöndíjnak köszönhetően. A német nyelvhez és kultúrához erős szálak fűzik, minden művét azonnal lefordítják németre. A beszélgetés során, a mestereire és írói előképeire vonatkozó kérdésekből nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy Thomas Mannhoz is sok köze van Nádas Péter művészetének. Egyik regénye az „Egy családregény vége” a „A Buddenbrook ház”-zal, „Az emlékiratok könyve” pedig „A Varázshegy”-gyel hozható párhuzamba. A magyar irodalomban betöltött jelentősége is hasonlítható a nagy német íróéhoz. Nemcsak Magyarországon, hanem Németországban is elismert szerző Nádas Péter. Mégis saját bevallása szerint nem tudna kint élni, mert szenved a magyar nyelvkörnyezet hiányától.

Ebből az okból választotta a Zala megyei Gombosszeget otthonául. Visszavonulása a kis faluba egyfajta „Exil” vagy „Auszug” (kivonulás) volt, a nagyvárosok zaja mindig zavarta munkájában. Munkájának az írást tekinti, naponta 6-8 órát módszeresen dolgozik, akárcsak mások egy építkezésen vagy egy irodában. Nem az ihlet, nem egy témaötlet indítja el az újabb mű megszületését, hanem az önkontroll, az előző, már lezárt műből fakadó személyes kudarc. Bevallotta, környezete sokszor nehezen viseli a dolgos napokat, mert ilyenkor teljesen az írás rabja, szinte kilép önmagából. Írás közben célja „saját eléntelenedése”, ami annyit tesz, hogy saját magát transzparenssé igyekszik tenni annak érdekében, hogy az emberi psziché működését megismerje. Ennek eléréséhez használt eszközei sokrétűek, főleg az individuális és kollektív tudattalan szintjei valamint a mitológiák kutatása. Írásműveiben nagy szerepet tölt be a szenzualitás és a testiség ábrázolása, pedig „mestere” és barátja, Mészöly Miklós mindezt nem tekintette irodalmi témának.

Az általunk olvasott „Az élet sója” című műben a szenzualitás háttérbe szorul, a kollektív és az egyéni emlékezet működését kutatja a szerző. A történet egy dél-német kisváros polgárosodási folyamatát dolgozza fel. Az egyéni sorsok és az egyes társadalmi csoportok érdekei alakítják a történelmet. A mű könyv alakban nemrégen jelent meg, a szerző eredetileg havonta, folytatásokban publikálta a Litera nevezetű online irodalmi portálon.

A beszélgetés után a szerző felolvasta legújabb művének egy részletét. Felváltva magyarul és németül olvasott, mert egy ilyen irodalmi szöveg szinkrontolmácsolása nem lehetséges. A történetben szereplő kisgyerekek kedvenc szórakozása az volt, hogy beúsztak a dunai örvényekbe és hagyták magukat lehúzatni a mélybe. A főszereplő kisfiú nem mert részt venni ebben a veszélyes mókában, de egyszer nem figyelt a vízfelszín elváltozására és már nem kerülhette el az örvényt. A lábánál fogva egészen a fenékig lehúzta magával, majd ránehezedett a víz roppant súlya. A kisfiú hihetetlen vágyat érzett, hogy ne rúgja el magát a fenéktől, hogy ott maradjon örökre a csöndben és a furcsa világosságban. Egy pillanat múlva mégis erőt vett magán és a felszínen volt. Nádas Péter azonban egész életét az írás örök örvényében éli, és nem is kívánkozik felbukkanni az emberi tudat mélységeiből.

Taxner Tünde, 12 A